Az élet egy tánc

A FALU BOLONDJA. Minden faluban vannak emberek, akik kicsit mások mint mi de a társadalomra nem veszélyesek. Az egyik „ilyen” nagycsaládban nőtt fel, egyik szemére vak volt( iskolában egy eltévedt hógolyó okozta) A beszéde is hibás volt( „Pitti é rende embe vajok hottam egy pénképet, hupporint”) a járásával is volt probléma, sántított, valahogy a sors groteszk módon bánt el vele. Valahogy hozzátartozott a faluhoz, ő volt az első sírásánál, erős fizikuma volt és jószívű, becsületes, segítőkész. Az édesanyjának Ő volt a szeme fénye, kérte az embereket ne gúnyolják, ne bántsák, ( sajnos Ő hamar meghalt) ha stoppolt a falubeliek szívesen felvették A faluban szerették sajnálták, megjelent lakodalomban, templomban, keresztelőn, karácsonykor új évkor ,köszöntötte az embereket ( öltöny nyakkendő és az elmaradhatatlan fényképezőgép, olyan képeket készített ahol a cél személy csak részleteiben látszott mégis megvettük a fotót, minden kép húsz forint volt hisz mindenki segíteni akart rajta) Emlékszem húsvétkor végig locsolta az egész falut,( kérdezték mit iszol "sö bo pájikát" ) még pénzt is kapott a lányoktól asszonyoktól. Még a szexet is megoldotta, alkalmi munka fejében. Minden temetésen ott volt segített betemetni a sírt. Volt egy zenekar ők is felkarolták road man lett cipelte a hangfalakat, vettek új ruhát támogatták, még énekelt is a bálba, mindenhova belépő nélkül mehetett (igaz a mikrofon hang erejét letekerték mert csak artikulátlanul üvöltött).. De nagyon boldog volt. Harminc kilométeres körzetben mindenki ismerte a közeli kórháztól kezdve a rendőrségig, bezárólag szabad bejárása volt. Soha nem volt beteg és egy napon már Neki ásták a sírt, (42 évet élt )az egész falu ott volt a temetésen, a ravatalozó tele volt, már róla készültek a fényképek, mindenki kötelességének érezte hogy elkísérje utolsó útjára. NYUGODJÁL BÉKÉBEN.